ApCsel 7
István első vértanú prédikácziója, elragadtatása és halála
1Monda pedig a főpap: Vajjon így vannak-é hát ezek? Csel 2,39 Csel 3,26 Csel 5,20 Csel 10,36 2Ő pedig monda: Férfiak, atyámfiai és atyák, halljátok meg! A dicsőségnek Istene megjelenék a mi atyánknak, Ábrahámnak, mikor Mezopotámiában vala, minekelőtte Háránban lakott, Ésa 53,1 Zsolt 22,8-9 Zsolt 22,13 Zsolt 22,19 Csel 3,13-18 3És monda néki: Eredj ki a te földedből és a te nemzetséged közül, és jer arra a földre, a melyet mutatok néked. 1Móz 12,1-3 4Akkor kimenvén a Káldeusok földéből, lakozék Háránban: és onnét, minekutána megholt az ő atyja, kihozta őt e földre, a melyen ti most laktok: 1Móz 11,31-32 5És nem adott néki abban örökséget csak egy lábnyomnyit is: és azt ígérte, hogy néki adja azt birtokul és az ő magvának ő utána, holott nem vala néki gyermeke. 1Móz 12,7 1Móz 13,15 6Szólt pedig az Isten akképen, hogy az ő magva zsellér lészen idegen földön, és szolgálat alá vetik azt, és nyomorgatják, négyszáz esztendeig. 1Móz 15,13-16 7De azt a népet, melynek szolgálnak, én megítélem, monda az Isten: és ezek után kijőnek, és szolgálnak nékem e helyen. 1Móz 15,14 8És adta néki a körülmetélés szövetségét: és így nemzé Izsákot, és körülmetélé őt nyolczadnapon; és Izsák Jákóbot, és Jákób a tizenkét pátriárkhát. 1Móz 25,21-26 9A pátriárkhák pedig irígységből eladák Józsefet Égyiptomba; de Isten vele vala, 1Móz 37,4-28 10És megszabadítá őt minden nyomorúságából, és ada néki kedvességet és bölcseséget a Faraó előtt, Égyiptom királya előtt, ki őt Égyiptom fölé és az ő egész háza fölé kormányzóul állatá. 1Móz 41,38-44 11Következék pedig éhség Égyiptom és Kanaán egész földére, és nagy nyomorúság; és nem találnak vala eledelt a mi atyáink. 1Kir 2,10 Csel 2,29 12Mikor pedig meghallotta Jákób, hogy Égyiptomban van gabona, elküldé először a mi atyáinkat. 1Móz 42,2-3 13És második alkalommal fölismerék Józsefet testvérei, és a Faraó megtudá a József nemzetségét. 1Móz 45,1-3 14És József elküldvén, magához hívatá az ő atyját, Jákóbot, és egész hetvenöt lélekből álló nemzetségét. 1Móz 46,27 2Móz 1,5 5Móz 10,22 15Leméne azért Jákób Égyiptomba, és meghala ő és a mi atyáink; 1Móz 46,5-7 16És elvitetének Sikembe, és helyheztetének a sírba, melyet Ábrahám vett vala ezüstpénzen, Emmórnak, a Sikem atyjának fiaitól. 1Móz 23,16 1Móz 33,19 1Móz 50,13 Józs 24,32 17Mikor pedig elközelgetett az ígéretnek ideje, melyet Isten esküvel ígért Ábrahámnak, megnevekedék a nép és megsokasodék Égyiptomban, 1Móz 15,16 18Mindaddig, mígnem más király támada, ki nem ismeri vala Józsefet. 2Móz 1,8-22 19Ez a mi nemzetségünkkel álnokul bánva nyomorgatta a mi atyáinkat, hogy magzataikat kitétesse, hogy életben ne maradjanak. 20Akkor születék Mózes, és ékes vala az Isten előtt. Ez három hónapig atyja házában tartaték. 2Móz 2,2 Zsid 11,23 21Mikor pedig kitétetett, a Faraó leánya felvevé, és felnevelé őt a saját fia gyanánt. 2Móz 2,10 22És Mózes taníttaték az Égyiptombeliek minden bölcseségére; és hatalmas vala beszédben és cselekedetben. Ésa 49,6 Márk 16,15 Luk 2,32 23Mikor pedig negyvenéves kora betölt, eszébe jutott, hogy meglátogassa atyjafiait, az Izráel fiait. 2Móz 2,11-12 24És mikor látta, hogy egyik bántalommal illettetik, megoltalmazá, és az égyiptomi embert megölvén, bosszút álla azért, a ki bosszúsággal illettetett. Csel 15,14 25És azt gondolá, hogy az ő atyjafiai megértik, hogy az Isten az ő keze által ád nékik szabadulást; de azok nem értették meg. Luk 2,14 Ján 14,27 Róm 5,1 26Másnap meg olyankor jelent meg köztük, mikor összevesztek, és inté őket békességre, mondván: Férfiak, testvérek vagytok ti; miért illetitek egymást bosszúsággal? 2Móz 2,13-14 27De az, a ki felebarátját bántalmazta, elutasítá őt magától, mondván: Kicsoda tett téged fejedelemmé és bíróvá mi rajtunk? Mát 3,16 Márk 1,10-11 Luk 3,21-22 28Csak nem akarsz engem is megölni, miképen megöléd tegnap az égyiptomit? 29E beszédre aztán Mózes elfuta és lőn jövevény a Midián földén, a hol két fia születék. 2Móz 2,15 2Móz 2,21-22 30És negyven esztendő elteltével megjelenék néki a Sínai hegy pusztájában az Úrnak angyala csipkebokornak tüzes lángjában. 2Móz 3,1-6 31Mózes pedig mikor meglátta, elcsodálkozék a látáson. Mikor pedig oda méne, hogy megszemlélje, lőn az Úrnak szava ő hozzá: Csel 1,8 Márk 16,15 32Én vagyok a te atyáidnak Istene, Ábrahámnak Istene, és Izsáknak Istene, és Jákóbnak Istene. Mózes pedig megrémülvén, nem meré megnézni. 2Móz 3,6 2Móz 3,15-16 33Az Úr pedig monda néki: Oldozd le sarudat lábaidról; mert a hely, a melyen állasz, szent föld. Józs 5,15 34Látván láttam az én népemnek nyomorúságát, mely Égyiptomban van, és az ő fohászkodásukat meghallgattam, és azért szállottam le, hogy őket megszabadítsam; most azért jőjj, elküldelek téged Égyiptomba. 2Móz 3,7-10 35Ezt a Mózest, a kit megtagadának, mondván: Ki tett téged fejedelemmé és bíróvá? ezt az Isten fejedelmül és szabadítóul küldé angyal keze által, a ki megjelent néki a csipkebokorban. Csel 7,27 36Ez hozta ki őket, csodákat és jeleket tévén Égyiptomnak földében és a Verestengeren és a pusztában negyven esztendeig. 2Móz 15,25 2Móz 17,5-6 37Ez ama Mózes, ki az Izráel fiainak ezt mondotta: Prófétát támaszt néktek az Úr, a ti Istentek, a ti atyátokfiai közül, mint engem: azt hallgassátok. 5Móz 18,15-18 38Ez az, a ki ott volt a gyülekezetben a pusztában a Sinai hegyen vele beszélő angyallal és a mi atyáinkkal: ki élő igéket vőn, hogy nékünk adja; 2Móz 20,21 2Móz 34,28-32 39A kinek nem akartak engedni a mi atyáink, hanem eltaszíták maguktól, és szívökben Égyiptom felé fordulának, 40Ezt mondván Áronnak: Csinálj nékünk isteneket, kik előttünk járjanak: mert ez a Mózes, ki minket Égyiptom földéből kihozott, nem tudjuk, mi történt ő vele. 2Móz 32,1 41És borjúképet csinálának azokban a napokban, és áldozatot vivének a bálványnak, és gyönyörködének az ő kezeik csinálmányaiban. 2Móz 32,2-6 42Az Isten pedig elfordula, és adá őket, hogy szolgáljanak az ég seregének; a mint meg van írva a próféták könyvében: Vajjon áldozati barmokat és áldozatokat hoztatok-é nékem negyven esztendeig a pusztában, Izráelnek háza? Jer 19,13 Róm 1,25 43Sőt inkább hordoztátok a Molok sátorát, és a ti istenteknek, Remfánnak csillagát, a képeket, melyeket csináltatok, hogy azokat imádjátok: elviszlek azért titeket Babilónon túl. 3Móz 18,21 3Móz 20,2 1Kir 11,7 2Kir 23,10 44A bizonyságnak sátora a mi atyáinknál volt a pusztában, a mint parancsolta az, a ki mondotta Mózesnek, hogy azt arra a mintára csinálja, melyet látott vala. 2Móz 25,40 45Melyet a mi atyáink átvévén, be is hoztak Józsuéval, mikor birodalmukba vették a pogányokat, kiket kiűzött az Isten a mi atyáink színe elől, mind a Dávidnak napjaiig; Józs 3,13-15 46Ki kegyelmet talált az Isten előtt, és könyörgött, hogy hajlékot találhasson a Jákób Istenének. 1Sám 13,14 47Salamon építe pedig néki házat. 1Kir 6,1 2Krón 3,1 48De ama Magasságos nem kézzel csinált templomokban lakik, mint a próféta mondja: 1Kir 8,27 2Krón 6,18 49A menny nékem ülőszékem, a föld pedig az én lábaimnak zsámolya; micsoda házat építhettek nékem? azt mondja az Úr, vagy melyik az én nyugodalmamnak helye? Ésa 66,1-2 50Nem az én kezem csinálta-é mindezeket? Csel 10,3-6 51Kemény nyakú és körülmetéletlen szívű és fülű emberek, ti mindenkor a Szent Léleknek ellene igyekeztek, mint atyáitok, ti azonképen. 5Móz 9,6 Ésa 63,10 Jer 6,10 Jer 9,26 52A próféták közül kit nem üldöztek a ti atyáitok? és megölték azokat, a kik eleve hirdették amaz Igaznak eljövetelét: kinek ti most árulóivá és gyilkosaivá lettetek; Mát 5,12 Luk 11,47-51 53Kik a törvényt angyalok rendelésére vettétek, és nem tartottátok meg. Csel 7,38 Gal 3,19 Zsid 2,2 54Mikor pedig ezeket hallották, szívükben dühösködnek és fogaikat csikorgatják vala ő ellene. Gal 2,16 55Mivel pedig teljes vala Szent Lélekkel, a mennybe függesztvén szemeit, látá Istennek dicsőségét, és Jézust állani az Istennek jobbja felől, Csel 6,3-5 56És monda: Ímé látom az egeket megnyilni, és az embernek Fiát az Isten jobbja felől állani. Csel 8,1-4 57Felkiáltván pedig nagy fenszóval, füleiket bédugák, és egyakarattal reá rohanának; Gal 2,1-2 58És kiűzvén a városon kívül, megkövezék: a tanúbizonyságok pedig felsőruháikat egy Saulus nevezetű ifjú lábaihoz rakták le. Csel 22,20 59Megkövezék azért Istvánt, ki imádkozik és ezt mondja vala: Uram Jézus, vedd magadhoz az én lelkemet! Zsolt 31,6 Luk 23,46 60Térdre esvén pedig, nagy fenszóval kiálta: Uram, ne tulajdonítsd nékik e bűnt! És ezt mondván, elaluvék. Luk 23,34 Mát 5,44