Ézsaiás 6
Ésaiás látja az Úr dicsőségét és elhivatik prófétává
1A mely esztendőben meghala Uzziás király, látám az Urat ülni magas és felemeltetett székben, és palástja betölté a templomot; Ésa 31,9 Zsid 12,29 5Móz 4,24 5Móz 9,3 2Szeráfok állanak vala felette: mindeniknek hat-hat szárnya vala: kettővel orczáját fedé be, kettővel lábait fedé be, és kettővel lebegett; Jel 4,8 3És kiált vala egy a másiknak, és mondá: Szent, szent, szent a seregeknek Ura, teljes mind a széles föld az ő dicsőségével! Ésa 59,17 4És megrendülének az ajtó küszöbei a kiáltónak szavától, és a ház betelt füsttel. 1Kir 8,11 5Akkor mondék: Jaj nékem, elvesztem, mivel tisztátalan ajkú vagyok és tisztátalan ajkú nép közt lakom: hisz a királyt, a seregeknek Urát láták szemeim! 2Móz 24,10-11 2Móz 33,20 Bir 13,22 Jer 4,13 6És hozzám repült egy a szeráfok közül, és kezében eleven szén vala, a melyet fogóval vett volt az oltárról; 7És illeté számat azzal, és mondá: Ímé ez illeté ajkaidat, és hamisságod eltávozott, és bűnöd elfedeztetett. Jer 1,9 Dán 10,16 8És hallám az Úrnak szavát, a ki ezt mondja vala: Kit küldjek el és ki megyen el nékünk? Én pedig mondék: Ímhol vagyok én, küldj el engemet! Ésa 2,2-3 Mik 4,1-2 Róm 15,12 1Móz 49,5-6 Ésa 42,6 9És monda: Menj, és mondd ezt e népnek: Hallván halljatok és ne értsetek, s látván lássatok és ne ismerjetek; Ésa 42,20 Jer 5,21 Máté 13,15 Csel 28,26 10Kövérítsd meg e nép szívét, és füleit dugd be, és szemeit kend be: ne lásson szemeivel, ne halljon füleivel, ne értsen szívével, hogy meg ne térjen, és meg ne gyógyuljon. Ésa 43,5 Ésa 66,18 Jer 30,10 Jer 5,26 11És én mondék: Meddig lészen ez Uram?! És monda: Míg a városok pusztán állanak lakos nélkül, és a házak emberek nélkül, s a föld is puszta lészen; Ésa 9,21 Hós 1,11-12 Mik 5,3 12És az Úr az embert messze elveti, s nagy pusztaság lészen a földön; 13És ha megmarad még rajta egy tizedrész, ismétlen elpusztul ez is; de mint a terpentinfának és cserfának törzsük marad kivágatás után: az ő törzsük szent mag lészen! 5Móz 32,22