János 4

Krisztus beszélgetése a samaritánus nővel

¹Amint azért megtudta az Úr, hogy a farizeusok meghallották, hogy Jézus több tanítványt szerez és keresztel, mint János, Ján 3,22-26 ²(Jóllehet Jézus maga nem keresztelt, hanem a tanítványai,) Ján 7,20 Ján 10,20 ³Elhagyá Júdeát és elméne ismét Galileába. Ján 15,5 ⁴Samárián kell vala pedig általmennie. 1Kir 16,24 ⁵Megy vala azért Samáriának Sikár nevű városába, annak a teleknek szomszédjába, a melyet Jákób adott vala az ő fiának, Józsefnek. 1Móz 33,19 1Móz 48,22 Józs 24,32 ⁶Ott vala pedig a Jákób forrása. Jézus azért, az utazástól elfáradva, azonmód leüle a forráshoz. Mintegy hat óra vala. Ján 4,48 ⁷Jöve egy samáriabeli asszony vizet meríteni; monda néki Jézus: Adj innom! Márk 16,5 ⁸Az ő tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek. Ján 12,28 ⁹Monda azért néki a samáriai asszony: Hogy kérhetsz inni zsidó létedre én tőlem, a ki samáriai asszony vagyok?! Mert a zsidók nem barátkoznak a samáriaiakkal. Luk 9,52-53 ¹⁰Felele Jézus és monda néki: Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, a ki ezt mondja néked: Adj innom!; te kérted volna őt, és adott volna néked élő vizet. Ján 4,26 Ján 7,37-39 Ésa 12,3 ¹¹Monda néki az asszony: Uram, nincs mivel merítened, és a kút mély: hol vennéd tehát az élő vizet? Ján 2,25 ¹²Avagy nagyobb vagy-é te a mi atyánknál, Jákóbnál, a ki nékünk adta ezt a kutat, és ebből ivott ő is, a fiai is és jószága is? Ján 4,44 ¹³Felele Jézus és monda néki: Mindaz, a ki ebből a vízből iszik, ismét megszomjúhozik: Ján 10,31 ¹⁴Valaki pedig abból a vízből iszik, a melyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik; hanem az a víz, a melyet én adok néki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz ő benne. Ján 6,35 ¹⁵Monda néki az asszony: Uram, add nékem azt a vizet, hogy meg ne szomjúhozzam, és ne jőjjek ide meríteni! Márk 16,14 Luk 24,36 1Kor 15,5 ¹⁶Monda néki Jézus: Menj el, hívd a férjedet, és jőjj ide! Mát 16,16 Márk 8,29 Luk 9,20 ¹⁷Felele az asszony és monda: Nincs férjem. Monda néki Jézus: Jól mondád, hogy: Nincs férjem; Ján 17,18 ¹⁸Mert öt férjed volt, és a mostani nem férjed: ezt igazán mondtad. Ján 8,12 ¹⁹Monda néki az asszony: Uram, látom, hogy te próféta vagy. Ján 6,14 Luk 7,16 Luk 24,19 ²⁰A mi atyáink ezen a hegyen imádkoztak; és ti azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, a hol imádkozni kell. 5Móz 12,5-11 1Kir 9,3 2Krón 7,12 ²¹Monda néki Jézus: Asszony, hidd el nékem, hogy eljő az óra, a mikor sem nem ezen a hegyen, sem nem Jeruzsálemben imádjátok az Atyát. ²²Ti azt imádjátok, a mit nem ismertek; mi azt imádjuk, a mit ismerünk: mert az idvesség a zsidók közül támadt. 2Kir 17,29 ²³De eljő az óra, és az most vagyon, amikor az igazi imádók lélekben, és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul. Márk 3,21 ²⁴Az Isten lélek: és a kik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják. ²⁵Monda néki az asszony: Tudom, hogy Messiás jő (a ki Krisztusnak mondatik); mikor az eljő, megjelent nékünk mindent. Ján 15,18 ²⁶Monda néki Jézus: Én vagyok az, a ki veled beszélek. Ján 9,37 ²⁷Eközben megjövének az ő tanítványai; és csodálkozának, hogy asszonnyal beszélt; mindazáltal egyik sem mondá: Mit keresel? vagy: Mit beszélsz vele? ²⁸Ott hagyá azért az asszony a vedrét, és elméne a városba, és monda az embereknek: ²⁹Jertek, lássatok egy embert, a ki megmonda nékem mindent, a mit cselekedtem. Nem ez-é a Krisztus? Ján 11,56 ³⁰Kimenének azért a városból, és hozzá menének. Ján 9,16 Ján 10,19 ³¹Aközben pedig kérék őt a tanítványok, mondván: Mester, egyél! Ján 9,22 Ján 12,42 Ján 19,38 ³²Ő pedig monda nékik: Van nékem eledelem, a mit egyem, a mit ti nem tudtok. ³³Mondának azért a tanítványok egymásnak: Hozott-é néki valaki enni? ³⁴Monda nékik Jézus: Az én eledelem az, hogy annak akaratját cselekedjem, a ki elküldött engem, és az ő dolgát elvégezzem. Ján 17,4 Ésa 61,1-3 ³⁵Ti nem azt mondjátok-é, hogy még négy hónap és eljő az aratás? Ímé, mondom néktek: Emeljétek fel szemeiteket, és lássátok meg a tájékokat, hogy már fehérek az aratásra. Mát 9,37 Luk 10,2 ³⁶És a ki arat, jutalmat nyer, és az örök életre gyümölcsöt gyűjt; hogy mind a vető, mind az arató együtt örvendezzen. ³⁷Mert ebben az a mondás igaz, hogy más a vető, más az arató. 2Móz 20,1-13 ³⁸Én annak az aratására küldtelek titeket, a mit nem ti munkáltatok; mások munkálták, és ti a mások munkájába állottatok. Ján 8,48 Ján 10,20 ³⁹Abból a városból pedig sokan hivének benne a Samaritánusok közül annak az asszonynak beszédéért, a ki bizonyságot tett vala, hogy: Mindent megmondott nékem, a mit cselekedtem. Ján 4,29 ⁴⁰A mint azért oda mentek hozzá a Samaritánusok, kérék őt, hogy maradjon náluk; és ott marada két napig. 1Móz 17,10 3Móz 12,3 ⁴¹És sokkal többen hivének a maga beszédéért, ⁴²És azt mondják vala az asszonynak, hogy: Nem a te beszédedért hiszünk immár: mert magunk hallottuk, és tudjuk, hogy bizonnyal ez a világ idvezítője, a Krisztus. 5Móz 1,17 ⁴³Két nap mulva pedig kiméne onnét, és elméne Galileába. ⁴⁴Mert Jézus maga tett bizonyságot arról, hogy a prófétának nincs tisztessége a maga hazájában. Mát 13,57 Márk 6,4 Luk 4,24 ⁴⁵Mikor azért beméne Galileába, befogadták őt a Galileabeliek, mivelhogy látták vala mindazt, a mit Jeruzsálemben cselekedett az ünnepen; mert ők is elmentek vala az ünnepre. Mát 13,55 Márk 6,3 Luk 4,22

A királyi udvari ember fiának meggyógyítása

⁴⁶Ismét a galileai Kánába méne azért Jézus, a hol a vizet borrá változtatta. És volt Kapernaumban egy királyi ember, a kinek a fia beteg vala. Ján 1,2-11 ⁴⁷Mikor ez meghallá, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, hozzá méne és kéré őt, hogy menjen el és gyógyítsa meg az ő fiát; mert halálán vala. Ján 10,15 Mát 11,27 ⁴⁸Monda azért néki Jézus: Ha jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek. Ján 2,18 1Kor 1,22 ⁴⁹Monda néki a királyi ember: Uram, jőjj, mielőtt a gyermekem meghal. ⁵⁰Monda néki Jézus: Menj el, a te fiad él. És hitt az ember a szónak, a mit Jézus mondott néki, és elment. Ján 4,26 ⁵¹A mint pedig már megy vala, elébe jövének az ő szolgái, és hírt hozának néki, mondván, hogy: A te fiad él. Ján 13,33 ⁵²Megtudakozá azért tőlük az órát, a melyben megkönnyebbedett vala; és mondának néki: Tegnap hét órakor hagyta el őt a láz; Ján 8,21 Ján 13,33 ⁵³Megérté azért az atya, hogy abban az órában, a melyben azt mondá néki a Jézus, hogy: a te fiad él. És hitt ő, és az ő egész háza népe. Luk 1,3 ⁵⁴Ezt ismét második jel gyanánt tevé Jézus, mikor Júdeából Galileába ment. Mát 28,19 Márk 16,15 Luk 24,49