Jób 14
Befejezés: Jób panaszkodik az ember semmisége miatt és hiába keres vigasztaló reménységet
1Az asszonytól született ember rövid életű és háborúságokkal bővelkedő. Zsolt 90,10 2Mint a virág, kinyílik és elhervad, és eltünik, mint az árnyék és nem állandó. Jób 8,9 Zsolt 103,15-16 3Még az ilyen ellen is felnyitod-é szemeidet, tennen magaddal törvénybe állítasz-é engem? Jób 10,2 4Ki adhat tisztát a tisztátalanból? Senki. Zsolt 5,7 5Nincsenek-é meghatározva napjai? Az ő hónapjainak számát te tudod; határt vetettél néki, a melyet nem hághat át. Jób 7,1 Zsolt 31,16 6Fordulj el azért tőle, hogy nyugodalma legyen, hogy legyen napjában annyi öröme, mint egy béresnek. 7Mert a fának van reménysége; ha levágják, ismét kihajt, és az ő hajtásai el nem fogynak. 8Még ha megaggodik is a földben a gyökere, és ha elhal is a porban törzsöke: 9A víznek illatától kifakad, ágakat hajt, mint a csemete. 10De ha a férfi meghal és elterül; ha az ember kimúlik, hol van ő? Péld 7,8-9 11Mint a víz kiapad a tóból, a patak elapad, kiszárad: 12Úgy fekszik le az ember és nem kél fel; az egek elmúlásáig sem ébrednek, nem költetnek föl az ő álmukból. 3Móz 20,10 13Vajha engem a holtak országában tartanál; rejtegetnél engemet addig, a míg elmúlik a te haragod; határt vetnél nékem, azután megemlékeznél rólam! Péld 6,26-29 14Ha meghal az ember, vajjon feltámad-é? Akkor az én hadakozásom minden idejében reménylenék, míglen elkövetkeznék az én elváltozásom. 1Kor 15,42-44 15Szólítanál és én felelnék néked, kivánkoznál a te kezednek alkotása után. 16De most számlálgatod az én lépéseimet, és nem nézed el az én vétkeimet! Zsolt 56,9 Jer 17,10 17Gonoszságom egy csomóba van lepecsételve, és hozzáadod bűneimhez. Siral 1,14 Hós 13,12 18Még a hegy is szétomlik, ha eldől; a szikla is elmozdul helyéről; Zsolt 130,3 19A köveket lekoptatja a víz, a földet elsodorja annak árja: az ember reménységét is úgy teszed semmivé. Zsolt 37,26 20Hatalmaskodol rajta szüntelen és ő elmegy; megváltoztatván az arczát, úgy bocsátod el őt. Máté 25,44-45 Ésa 58,7 21Ha tisztesség éri is fiait, nem tudja; ha megszégyenülnek, nem törődik velök. 22Csak őmagáért fáj még a teste, és a lelke is őmagáért kesereg.