Jób 29

Jób rajzolja előbbi boldogságát

¹Jób pedig folytatá az ő beszédét, és monda: ²Oh, vajha olyan volnék, mint a hajdani hónapokban, a mikor Isten őrzött engem! ^{†Zsolt 26,4-5 Zsolt 119,1 Péld 1,10-15 3}Mikor az ő szövétneke fénylett fejem fölött, s világánál jártam a setétet; ^{†5Móz 17,19 Józs 1,8 4}A mint java-korom napjaiban valék, a mikor Isten gondossága borult sátoromra! ^{†Jer 17,8 5}Mikor még a Mindenható velem volt, és körültem voltak gyermekeim; ^{†Jób 21,18 Zsolt 35,5 Zsolt 37,6 Ésa 17,13-14 6}Mikor lábaimat édes tejben mostam, és mellettem a szikla olajpatakokat ontott; ^{†5Móz 32,13 7}Mikor a kapuhoz mentem, fel a városon; a köztéren székemet fölállítám: ^{†Zsolt 37,18-20 Jób 23,10 8}Ha megláttak az ifjak, félrevonultak, az öregek is fölkeltek és állottak. ^{†Csel 4,25-27 9}A fejedelmek abbahagyták a beszédet, és tenyeröket szájukra tették. ^{†Jób 29,10-23 10}A főemberek szava elnémult, és nyelvök az ínyökhöz ragadt. ^{†Jób 29,9-23 11}Mert a mely fül hallott, boldognak mondott engem, és a mely szem látott, bizonyságot tett én felőlem. ^{†Jób 29,12-14 12}Mert megmentém a kiáltozó szegényt, és az árvát, a kinek nem volt segítsége. ^{†Zsolt 46,7 13}A veszni indultnak áldása szállt reám, az özvegynek szívét megörvendeztetém. ^{†1Sám 13,14 1Sám 16,1-13 Mik 4,7 14}Az igazságot magamra öltém és az is magára ölte engem; palást és süveg gyanánt volt az én ítéletem. ^{†Ésa 59,17 1Thess 5,8 15}A vaknak én szeme valék, és a sántának lába. ^{†Zsolt 82,8 Zsolt 22,28 16}A szűkölködőknek én atyjok valék, az ismeretlennek ügyét is jól meghányám-vetém. ^{†Péld 29,16 17}Az álnoknak zápfogait kitördösém, és fogai közül a prédát kiütém vala. ¹⁸Azt gondoltam azért: fészkemmel veszek el, és mint a homok, megsokasodnak napjaim. ^{†Zsolt 34,13-15 19}Gyökerem a víznek nyitva lesz, és ágamon hál meg a harmat. ^{†Zsolt 1,3 Zsolt 112,1-3 20}Dicsőségem megújul velem, és kézívem erősebbé lesz kezemben. ^{†Jób 29,11 21}Hallgattak és figyeltek reám, és elnémultak az én tanácsomra. ^{†Zsolt 25,19 22}Az én szavaim után nem szóltak többet, s harmatként hullt rájok beszédem. ^{†2Sám 17,2 23}Mint az esőre, úgy vártak rám, és szájukat tátották, mint tavaszi záporra. ^{†Jób 29,9-10 24}Ha rájok mosolyogtam, nem bizakodtak el, és arczom derüjét nem sötétíték be. ²⁵Örömest választottam útjokat, mint főember ültem ott; úgy laktam ott, mint király a hadseregben, mint a ki bánkódókat vigasztal. ^{†Jób 29,9 Jób 29,22-23}