Jób 29
Jób rajzolja előbbi boldogságát
1Jób pedig folytatá az ő beszédét, és monda: 2Oh, vajha olyan volnék, mint a hajdani hónapokban, a mikor Isten őrzött engem! Zsolt 26,4-5 Zsolt 119,1 Péld 1,10-15 3Mikor az ő szövétneke fénylett fejem fölött, s világánál jártam a setétet; 5Móz 17,19 Józs 1,8 4A mint java-korom napjaiban valék, a mikor Isten gondossága borult sátoromra! Jer 17,8 5Mikor még a Mindenható velem volt, és körültem voltak gyermekeim; Jób 21,18 Zsolt 35,5 Zsolt 37,6 Ésa 17,13-14 6Mikor lábaimat édes tejben mostam, és mellettem a szikla olajpatakokat ontott; 5Móz 32,13 7Mikor a kapuhoz mentem, fel a városon; a köztéren székemet fölállítám: Zsolt 37,18-20 Jób 23,10 8Ha megláttak az ifjak, félrevonultak, az öregek is fölkeltek és állottak. Csel 4,25-27 9A fejedelmek abbahagyták a beszédet, és tenyeröket szájukra tették. Jób 29,10-23 10A főemberek szava elnémult, és nyelvök az ínyökhöz ragadt. Jób 29,9-23 11Mert a mely fül hallott, boldognak mondott engem, és a mely szem látott, bizonyságot tett én felőlem. Jób 29,12-14 12Mert megmentém a kiáltozó szegényt, és az árvát, a kinek nem volt segítsége. Zsolt 46,7 13A veszni indultnak áldása szállt reám, az özvegynek szívét megörvendeztetém. 1Sám 13,14 1Sám 16,1-13 Mik 4,7 14Az igazságot magamra öltém és az is magára ölte engem; palást és süveg gyanánt volt az én ítéletem. Ésa 59,17 1Thess 5,8 15A vaknak én szeme valék, és a sántának lába. Zsolt 82,8 Zsolt 22,28 16A szűkölködőknek én atyjok valék, az ismeretlennek ügyét is jól meghányám-vetém. Péld 29,16 17Az álnoknak zápfogait kitördösém, és fogai közül a prédát kiütém vala. 18Azt gondoltam azért: fészkemmel veszek el, és mint a homok, megsokasodnak napjaim. Zsolt 34,13-15 19Gyökerem a víznek nyitva lesz, és ágamon hál meg a harmat. Zsolt 1,3 Zsolt 112,1-3 20Dicsőségem megújul velem, és kézívem erősebbé lesz kezemben. Jób 29,11 21Hallgattak és figyeltek reám, és elnémultak az én tanácsomra. Zsolt 25,19 22Az én szavaim után nem szóltak többet, s harmatként hullt rájok beszédem. 2Sám 17,2 23Mint az esőre, úgy vártak rám, és szájukat tátották, mint tavaszi záporra. Jób 29,9-10 24Ha rájok mosolyogtam, nem bizakodtak el, és arczom derüjét nem sötétíték be. 25Örömest választottam útjokat, mint főember ültem ott; úgy laktam ott, mint király a hadseregben, mint a ki bánkódókat vigasztal. Jób 29,9 Jób 29,22-23