Jób 36
Elihu utolsó beszéde: még egyszer az Isten igazságosságára és nagyságára utal
1És folytatá Elihu, és monda: 1Sám 22,17 Zsolt 69,15 Jób 22,11 2Várj még egy kevéssé, majd felvilágosítlak, mert az Istenért még van mit mondanom. 1Sám 24,15 3Tudásomat messzünnen veszem, és az én teremtőmnek igazat adok. 1Sám 23,26-28 Jób 19,10-12 4Mert az én beszédem bizonyára nem hazugság; tökéletes tudású ember áll melletted. 5Ímé, az Isten hatalmas, még sem vet meg semmit; hatalmas az ő lelkének ereje. Zsolt 7,9 2Sám 22,21-25 6Nem tartja meg a gonosznak életét, de a szegénynek igaz törvényt teszen. 1Kir 9,4 1Kir 11,33 7Nem veszi le az igazról szemeit, sőt a királyok mellé, a trónba ülteti őket örökre, hogy felmagasztaltassanak. Zsolt 33,18 Zsolt 113,7-8 8És ha békókba veretnek, és fogva tartatnak a nyomorúság kötelein: 1Kir 9,4 1Kir 15,5 9Tudtokra adja cselekedetöket, és vétkeiket, hogyha elhatalmaztak rajtok. Jób 36,23-24 10Megnyitja füleiket a feddőzésnek és megparancsolja, hogy a vétekből megtérjenek: Máté 5,7 11Ha engednek és szolgálnak néki, napjaikat jóban végzik el, és az ő esztendeiket gyönyörűségekben. 3Móz 26,23-24 12Ha pedig nem engednek, fegyverrel veretnek által, és tudatlanságban múlnak ki. Ésa 2,11 Péld 29,23 13De az álnok szívűek haragot táplálnak, nem kiáltanak, mikor megkötözi őket. Zsolt 132,17 14Azért ifjúságukban hal meg az ő lelkök, és életök a paráznákéhoz hasonló. Jób 15,32 Zsolt 55,24 15A nyomorultat megszabadítja az ő nyomorúságától, és a szorongattatással megnyitja fülöket. Péld 18,10 16Téged is kiszabadítana az ínség torkából tág mezőre, a hol nincs szorultság, és asztalod étke kövérséggel lenne rakva; Jób 29,6 Zsolt 23,5 17De ha gonosz ítélettel vagy tele, úgy utolérnek az ítélet és igazság. Zsolt 144,1-2 18Csakhogy a harag ne ragadjon téged csúfkodásra, és a nagy váltságdíj se tántorítson el. Zsolt 49,9 19Ad-é valamit a te gazdagságodra? Sem aranyra, sem semmiféle erőfeszítésre! 1Sám 17,4-7 1Sám 17,14-50 20Ne kívánjad az éjszakát, a mely népeket mozdít ki helyökből. 2Sám 5,10 2Sám 8,13-14 21Vigyázz! ne pártolj a bűnhöz, noha azt a nyomorúságnál jobban szereted. 22Ímé, mily fenséges az Isten az ő erejében; kicsoda az, a ki úgy tanítson, mint ő? Zsolt 25,9 23Kicsoda szabta meg az ő útjait, vagy ki mondhatja azt: Igazságtalanságot cselekedtél? 24Legyen rá gondod, hogy magasztaljad az ő cselekedetét, a melyről énekelnek az emberek! 25Minden ember azt szemléli; a halandó távolról is látja. 1Sám 20,15 2Sám 10,19 2Sám 12,29-31 26Ímé, az Isten fenséges, mi nem ismerhetjük őt! esztendeinek száma sem nyomozható ki. 1Sám 28,6 1Sám 28,15-18 27Hogyha magához szívja a vízcseppeket, ködéből mint eső cseperegnek alá, Zsolt 83,11 28A melyet a fellegek özönnel öntenek, és hullatnak le temérdek emberre. 2Sám 18,5-7 2Sám 22,44 29De sőt értheti-é valaki a felhő szétoszlását, az ő sátorának zúgását? 2Sám 8,9-10 30Ímé, szétterjeszti magára az ő világosságát, és ráborítja a tengernek gyökereit. 2Sám 8,12-13 31Mert ezek által ítéli meg a népeket, ád eledelt bőségesen. Jób 36,27-28 32Kezeit elborítja villámlással, és kirendeli a lázadó ellen. Jak 5,17-18 33Az ő dörgése ad hírt felőle, mint a barom a közeledő viharról. Zsolt 104,14-28 Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyéből. Zsolt 60,8 Zsolt 60,10-11 Róm 15,9