Lukács 20

Jézus teljhatalmát védi

¹És lőn azok közül a napok közül egyen, mikor ő a népet tanítá a templomban, és és az evangyéliomot hirdeté, előállának a főpapok és az írástudók a vénekkel egybe, Mát 21,23-27 Márk 11,27-33 ²És mondának néki, így szólván: Mondd meg nékünk, micsoda hatalommal cselekszed ezeket? vagy ki az, a ki néked ezt a hatalmat adta? Csel 4,7-10 ³Felelvén pedig, monda nékik: Én is kérdek egy dolgot tőletek; mondjátok meg azért nékem: Mát 27,2 Mát 27,11-14 Márk 15,1-5 Ján 18,28-32 ⁴A János keresztsége mennyből vala-é, vagy emberektől? Márk 11,30-33 ⁵Azok pedig tanakodának magok közt, mondván: Ha ezt mondjuk: Mennyből; azt fogja mondani: Miért nem hittetek tehát néki? Ján 18,33-37 ⁶Ha pedig ezt mondjuk: Emberektől; az egész nép megkövez minket: mert meg van győződve, hogy János próféta volt. Mát 14,5 ⁷Felelének azért, hogy ők nem tudják, honnét vala. ⁸És Jézus monda nékik: Én sem mondom meg néktek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket. Luk 7,12 Luk 9,16

Példázat a gonosz szőlőművesekről

⁹És kezdé a népnek e példázatot mondani: Egy ember plántála szőlőt, és kiadá azt munkásoknak, és hosszú időre elutazék. Ésa 5,1-7 Mát 21,33-46 Márk 12,1-12 ¹⁰És annak idején elküldé szolgáját a munkásokhoz, hogy adjanak néki a szőlő gyümölcséből; a munkások pedig azt megvervén, üresen bocsáták el. Márk 12,2 ¹¹És még másik szolgát is külde; de azok azt is megvervén és meggyalázván, üresen bocsáták el. Mát 24,31-37 ¹²És még harmadikat is külde; de azok azt is megsebesítvén, kiveték. ¹³Monda azért a szőlőnek ura: Mit cselekedjem? Elküldöm az én szerelmes fiamat: talán azt, ha látják, megbecsülik. Ján 3,16 ¹⁴De mikor azt látták a munkások, tanakodának egymás közt, mondván: Ez az örökös; jertek, öljük meg őt, hogy a miénk legyen az örökség! Zsid 1,2 ¹⁵És kivetvén őt a szőlőből, megölék. Mit cselekszik azért a szőlőnek ura azokkal? Luk 23,33 Zsid 13,12 ¹⁶Elmegy és elveszti azokat a munkásokat, és a szőlőt másoknak adja. És mikor ezt hallották, mondának: Távol legyen az! Luk 21,6 Luk 21,22-24 Mát 23,37-38 ¹⁷Ő pedig reájok tekintvén, monda: Mi az tehát, a mi meg van írva: A mely követ az építők megvetettek, az lett a szegelet fejévé? Zsolt 118,22 ¹⁸Valaki erre a kőre esik, szétzúzatik; a kire pedig ez esik reá, szétmorzsolja azt. Ésa 8,14-15 ¹⁹És igyekeznek vala a főpapok és az írástudók kezeiket ő reá vetni azon órában; de félének a néptől; mert megérték, hogy ő ellenök mondta e példázatot. Mát 27,15

Az adófizetésről

²⁰Annakokáért vigyázván ő reá, leselkedőket küldének ki, a kik igazaknak tetteték magokat, hogy őt megfogják beszédében; hogy átadják a felsőbbségnek és a helytartó hatalmának. Mát 22,15-22 Márk 12,13-17 ²¹Kik megkérdezék őt, mondván: Mester, tudjuk, hogy te helyesen beszélsz és tanítasz, és személyt nem válogatsz, hanem az Istennek útját igazán tanítod: ²²Szabad-é nékünk adót fizetnünk a császárnak, vagy nem? Luk 20,15-30 ²³Ő pedig észrevévén álnokságukat, monda nékik: Mit kísértetek engem? Zsolt 82,6 ²⁴Mutassatok nékem egy pénzt; kinek a képe és felirata van rajta? És felelvén, mondának: A császáré. Jel 5,12 ²⁵Ő pedig monda nékik: Adjátok meg azért a mi a császáré, a császárnak, és a mi az Istené, az Istennek. Róm 13,7 ²⁶És nem tudták őt megfogni beszédében a nép előtt; és csodálkozván az ő feleletén, elhallgatának.

Halottak feltámadásáról

²⁷Hozzá menvén pedig a sadduczeusok közül némelyek, a kik tagadják, hogy van feltámadás, megkérdék őt, Mát 22,23-32 Márk 12,18-27 ²⁸Mondván: Mester, Mózes megírta nékünk, ha valakinek testvére meghal, kinek felesége volt, és magzatok nélkül hal meg, hogy annak testvére elvegye annak feleségét, és támasszon magot az ő testvérének. 5Móz 25,5-6 ²⁹Hét testvér vala azért: és az első feleséget vévén, meghalt magzatok nélkül; Luk 1,28 Luk 3,23 ³⁰A másik vevé el azért annak feleségét, és az is magzatok nélkül halt meg; ³¹Akkor a harmadik vette el azt; és hasonlóképen mind a heten is; és nem hagytak magot, és meghaltak. Luk 19,43-44 Luk 21,23-24 ³²Mind ezek után pedig meghalt az asszony is. Ésa 2,19 ³³A feltámadáskor azért kinek a felesége lesz közülök? mert mind a hétnek felesége volt. Luk 20,14-15 ³⁴És felelvén, monda nékik Jézus: E világnak fiai házasodnak és férjhez adatnak: Ésa 53,12 Ján 19,18 ³⁵De a kik méltókká tétetnek, hogy ama világot elvegyék, és a halálból való feltámadást, sem nem házasodnak, sem férjhez nem adatnak: Fil 3,11 2Thess 1,5 ³⁶Mert meg sem halhatnak többé: mert hasonlók az angyalokhoz; és az Isten fiai, mivelhogy a feltámadásnak fiai. Mát 5,44 ³⁷Hogy pedig a halottak feltámadnak, Mózes is megjelentette a csipkebokornál, mikor az Urat Ábrahám Istenének és Izsák Istenének és Jákób Istenének mondja. 2Móz 3,6 ³⁸Az Isten pedig nem a holtaknak, hanem az élőknek Istene: mert mindenek élnek ő néki. Zsolt 69,22 ³⁹Felelvén pedig némelyek az írástudók közül, mondának: Mester, jól mondád! Mát 27,39-44 ⁴⁰És többé semmit sem mertek tőle kérdezni. Mát 27,37 Márk 15,26 Ján 19,19

Krisztus Dávidnak fia és ura

⁴¹Monda pedig nékik: Mimódon mondják, hogy a Krisztus Dávidnak fia? Mát 22,42-45 Márk 12,35-37 ⁴²Holott maga Dávid mondja a zsoltárok könyvében: Monda az Úr az én Uramnak, ülj az én jobbkezem felől, Zsolt 110,1 ⁴³Míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul. Luk 20,33 ⁴⁴Dávid azért Urának mondja őt, mimódon fia tehát néki?

Óvás az írástudóktól

⁴⁵És az egész nép hallására monda az ő tanítványainak: Mát 23,5-7 Márk 12,38-39 ⁴⁶Oltalmazzátok meg magatokat az írástudóktól, kik hosszú köntösökben akarnak járni, és szeretik a piaczokon való köszöntéseket, és a gyülekezetekben az első űlést, és a lakomákon a főhelyeket; Mát 23,5-7 Mát 23,14 ⁴⁷Kik az özvegyeknek házát felemésztik, és színből hosszan imádkoznak; ezek súlyosabb ítélet alá esnek. Mát 23,14 Márk 12,40