Zsoltárok 112
Az istenfélők és könyörületes szívűek boldogsága
1Dicsérjétek az Urat. Boldog az ember, a ki féli az Urat, és az ő parancsolataiban igen gyönyörködik. Zsolt 1,1-3 2Hős lesz annak magva a földön; a hívek nemzedéke megáldatik. 3Gazdagság és bőség lesz annak házában, s igazsága mindvégig megmarad. 2Móz 15,22 4Az igazakra világosság fénylik a sötétben: attól a ki irgalmas, kegyelmes és igaz. 4Móz 21,21-25 5Jó annak az embernek, a ki könyörül és kölcsön ad; dolgait pedig igazán végezi. 6Mivelhogy soha sem ingadoz: örök emlékezetben lesz az igaz. 4Móz 21,21-25 7Semmi rossz hírtől nem fél; szíve erős, az Úrban bizakodó. 4Móz 21,33-35 8Rendületlen az ő szíve; nem fél, míglen ellenségeire lenéz. 9Osztogat, adakozik a szegényeknek; igazsága megmarad mindvégig; az ő szarva felemeltetik dicsőséggel. 2Kor 9,8-9 10Látja ezt a gonosz és dühöng; fogait csikorgatja és eleped; a gonoszok kivánsága semmivé lesz.