Zsoltárok 116
Hála és fogadástétel nagy veszélyből lett szabadulásért
1Szeretem az Urat, mert meghallgatja esedezéseim szavát. 2Mert az ő fülét felém fordítja, azért segítségül hívom őt egész életemben. Zsolt 40,6 Zsolt 71,15 3Körülvettek engem a halál kötelei, és a pokol szorongattatásai támadtak meg engem; nyomorúságba és ínségbe jutottam. 2Sám 22,5-6 Zsolt 18,5-6 4És az Úrnak nevét segítségül hívám: Kérlek Uram, szabadítsd meg az én lelkemet! 5Az Úr kegyelmes és igaz, és a mi Istenünk irgalmas. 6Az Úr megőrzi az alázatosokat; én ügyefogyott voltam és megszabadított engem. Zsolt 101,4-8 Jel 2,6 7Térj meg én lelkem a te nyugodalmadba, mert az Úr jól tett teveled. Zsolt 13,6 8Minthogy megszabadítottad lelkemet a haláltól, szemeimet a könyhullatástól és lábamat az eséstől: Zsolt 26,2 9Az Úr orczája előtt fogok járni az élőknek földén. 10Hittem, azért szóltam; noha igen megaláztatott valék. 2Kor 4,13 11Csüggedezésemben ezt mondtam én: Minden ember hazug. Róm 3,4 12Mivel fizessek az Úrnak minden hozzám való jótéteményéért? 13A szabadulásért való poharat felemelem, és az Úrnak nevét hívom segítségül. Róm 3,13 Jak 3,8 14Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az ő egész népe előtt. Zsolt 22,26 15Az Úr szemei előtt drága az ő kegyeseinek halála. Zsolt 7,16-17 16Uram! én bizonyára a te szolgád vagyok; szolgád vagyok én, a te szolgáló leányodnak fia, te oldoztad ki az én köteleimet. 17Néked áldozom hálaadásnak áldozatával, és az Úr nevét hívom segítségül. 2Sám 7,9 18Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az ő egész népe előtt, Zsolt 50,14 19Az Úr házának tornáczaiban, te benned, oh Jeruzsálem! Dicsérjétek az Urat! Zsolt 7,16-17