Zsoltárok 17
Az igaznak könyörgése a hatalmas és gazdag ellenségek álnokságától való szabadulásért
1Dávid imádsága. Hallgasd meg, Uram, az igazságot, vedd észre könyörgésemet, figyelmezzél imádságomra, mely nem jő csalárd ajakról. Zsolt 4,2 Zsolt 5,2 2A te orczádtól jőjjön ki ítéletem, a te szemeid hadd lássanak igazat. Zsolt 43,1 3Megpróbáltad az én szívemet, meglátogattál éjjel; próbáltál engem, nem találtál semmi rosszat; ha tán gondoltam is, nem jött ki a számon. Zsolt 139,1-3 4Az emberek cselekedeteinél a te ajkad igéjével vigyáztam az erőszakosnak ösvényeire. Jób 21,23 Zsolt 119,120 5Ragaszkodtak lépteim a te ösvényeidhez, nem ingadoztak lábaim. 6Hívtalak én, mert te felelhetsz nékem, Istenem! Hajtsd hozzám füledet, hallgasd meg az én beszédemet. 7Mutasd meg csudálatosan a te kegyelmedet, a ki megszabadítod jobboddal a te benned bízókat a támadóktól. Zsolt 35,15 8Tarts meg engemet, mint szemed fényét; szárnyaid árnyékába rejts el engemet. 9A gonoszok elől, a kik pusztítanak engem; ellenségeim elől, a kik lelkendezve vesznek körül engem. 10Megkövéredett szívöket elzárták, szájokkal kevélyen szólanak. 11Körülvettek most minket mentünkben; szemeiket ránk szegzik, hogy földre terítsenek. Zsolt 35,12 12Hasonlók az oroszlánhoz, a mely zsákmányra szomjaz, és a rejtekhelyen ülő oroszlánkölyökhöz. Zsolt 10,9 13Kelj fel, oh Uram! Szállj vele szembe, terítsd le őt, szabadítsd meg lelkemet a gonosztól fegyvereddel; 14Az emberektől, oh Uram, kezeddel, a világ embereitől! Az ő osztályrészük az életben van; megtöltötted hasukat javaiddal, bővölködnek fiakkal, a miök pedig marad, gyermekeikre hagyják. Jób 21,8-13 15Én igazságban nézem a te orczádat, megelégszem a te ábrázatoddal, midőn felserkenek. Jób 19,26-27 Dán 12,1