Zsoltárok 57

Dávid segítségért könyörög. Isten jóságának dicsérete

1Az éneklőmesternek az altashétre; Dávid miktámja; mikor Saul elől a barlangba menekült. †1Sám 22,1 1Sám 24,1-4 2Könyörülj rajtam, oh Isten könyörülj rajtam, mert benned bízik az én lelkem; és szárnyaid árnyékába menekülök, a míg elvonulnak a veszedelmek. †Zsolt 36,8 5Móz 32,11-12 3A magasságos Istenhez kiáltok; Istenhez, a ki jót végez felőlem. †Zsolt 138,8 1Sám 16,1-13 1Sám 23,17 4Elküld a mennyből és megtart engem: meggyalázza az engem elnyelőt. Szela. Elküldi Isten az ő kegyelmét és hűségét. †Zsolt 61,8 5Az én lelkem oroszlánok között van, tűzokádók között fekszem; emberek között, a kiknek foguk dárda és nyilak, nyelvök pedig éles szablya. †Jak 3,6-8 6Magasztaltassál fel az egek felett, oh Isten! Mind az egész földön legyen a te dicsőséged! †Zsolt 108,6-7 7Hálót készítettek lábaimnak, lelkem meggörnyedett; vermet ástak én előttem, de ők estek abba. Szela. †Zsolt 7,16 Zsolt 9,16 8Kész az én szívem, oh Isten, kész az én szívem; hadd énekeljek és zengedezzek! †Zsolt 108,2-7 9Serkenj fel én dicsőségem, serkenj fel te lant és hárfa, hadd költsem fel a hajnalt! †Zsolt 5,4 10Hálát adok néked, én Uram, a népek között, és zengedezek néked a nemzetek között. †Zsolt 108,4 11Mert nagy az egekig a te kegyelmed, és a felhőkig a te hűséged. †Zsolt 36,6 12Magasztaltassál fel az egek felett, oh Isten! Mind az egész földön legyen a te dicsőséged!