Zsoltárok 62
Csendes reménység Istenben. Az emberek hiábavalósága
1Az éneklőmesternek, Jedutun szerint; Dávid zsoltára. †1Krón 16,41 2Csak Istenben nyugoszik meg lelkem; tőle van az én szabadulásom. †2Sám 8,14 3Csak ő az én kősziklám és szabadulásom; ő az én oltalmam, azért nem rendülök meg felettébb. †2Móz 3,7-10 4Meddig támadtok még egy ember ellen; meddig törtök ellene valamennyien, mint meghanyatlott fal és dűlő kerítés ellen? †2Móz 14,10 5Csak arról tanácskoznak, mimódon vessék őt le méltóságából; szeretik a hazugságot; szájukkal áldanak, szívükben átkoznak. Szela. †5Móz 32,29 6Csak Istenben nyugodjál meg lelkem, mert tőle van reménységem. †Zsolt 125,1 7Csak ő az én kősziklám és szabadulásom; ő az én oltalmam, azért nem rendülök meg. †Péld 18,10 8Istennél van szabadulásom és dicsőségem; az én erős kősziklám, az én menedékem Istenben van. †Zsolt 61,4 9Bízzatok ő benne mindenkor, ti népek; öntsétek ki előtte szíveteket; Isten a mi menedékünk. Szela. †Csel 7,42 10Bizony hiábavalók a közembernek fiai és hazugok a főembernek fiai; ha mérőserpenyőbe vettetnek, mind alábbvalók a semminél. †Jób 31,24-25 11Ne bízzatok zsarolt javakban, és rablott jószággal ne kevélykedjetek; a vagyonban, ha nő, ne bizakodjatok; 12Egyszer szólott az Isten, kétszer hallottam ugyanazt, hogy a hatalom az Istené. †Zsolt 18,24-25 13Tiéd Uram a kegyelem is. Bizony te fizetsz meg mindenkinek az ő cselekedete szerint! †5Móz 32,13